Mielõtt bemutatnánk a néphagyományokhoz és a folklórhoz kapcsolható jelentõs megyei eseményeket, föl kell tennünk a kérdést: a harmadik évezred küszöbén van-e szerepük a népi hagyományoknak, a népi hagyományok bármely ágának, és ha igen mi az? Nógrád megyében erre mi így adtuk meg a választ: a nemzeti kultúra az, amely egységbe fogja az adott nemzet minden tagját. Összetartó és megtartó erõ, amelyben az ember megtalálja a helyét, érti a múltját és bízik a jövõben. Ennek a gondolatnak a szellemében a millennium évében már ötödik alkalommal nyitotta meg kapuját a Nógrádi Folklór Fesztivál. Az évenként sorra kerülõ rendezvény alapelgondolása az, hogy kulturális adottságaink legmegbízhatóbb tanúságát századokon át mind a mai napig a néphagyomány õrizte meg. Viszont ápolása, újra a felszínre juttatása a mai kor emberének feladata. A mi felelõsségünk, hogy képesek vagyunk-e megmutatni azokat a hagyományainkat, kulturális örökségeinket, amelyek egyfelõl sajátossá, egyedivé tesznek egy-egy nemzetet, ugyanakkor amellyel hozzájárulhat az egész emberiség erejéhez, jövõjéhez. A rendezvény szervezõi azzal is tisztában vannak, hogy ezek az alapvetések igazak a földkerekség minden nemzetére. Éppen ezért a folklór fesztiválra a megyei, a hazai és a határon túli magyar hagyományõrzõ együtteseken túl, minden egyes alkalommal számos külföldi folklór együttes kap meghívást és érkezik megyénkbe. A fesztivál értékét és jelentõségét növeli, hogy egyes eseményei más-más helyszínen zajlanak, így tulajdonképpen az egész megye területét lefedi.
Az utóbbi években a Nógrádi Folklór Fesztivál részeként kerül megrendezésre Bánkon a Nemzetiségi Nap, ám annak jelentõsége más szempontból is értékelhetõ. A kulturális sokszínûség Magyarország évszázados jellemzõje. Megkockáztatható a kijelentés, hogy alig akad manapság magyar család, ahol a felmenõk között ne lenne felfedezhetõ néhány, különbözõ nemzeti közösséghez tartozó õs. Ez hazánknak egyáltalán nem hátránya, hanem éppen ellenkezõleg, évszázadokra visszanyúló óriási elõnye. Éppen ezért tudatos ápolása nem csupán az egyébként helyes nemzetközi normák által reánk rótt kötelességünk, hanem hosszútávú nemzeti érdekünk is. Ebben az összefüggésben vizsgálva a kisebbségek nem úgy jelennek meg felfogásunkban, mint a jogaikért a többség ellenében küzdõ csoportok, hanem mint a közös erényekért és hibákért a többséggel együtt felelõsséget viselõ, vele sorsközösségben élõ egyének közössége. Ennek okán a kisebbségeket erõsítenünk kell identitásukban, ugyanakkor törekednünk kell a múlt közös értékeinek és a jövõért viselt ugyancsak közös felelõsségnek a tudatosítására. Mindez igaz Nógrád megye esetében is, amelyet a nemzetiségek számtalan módon gazdagítottak, és ahol hálás feladat az együttélés évszázados, hagyományos természetességének megismertetése. Ennek jegyében kerül megrendezésre Terény községben évrõl-évre a nagyszabású nemzetiségi nap a 2000. évben immáron tizenkilencedik alkalommal -, amely túl azon, hogy kiválóan szolgálja a vázolt eszmeiség gyakorlati megvalósulását, egyben nagyszerû turisztikai látványosság is.
Egyre nagyobb látványossággá fejlõdik az egykori megyeszékhelyen, Balassagyarmaton, az évente megrendezésre kerülõ igen színvonalas Szent Anna Napi Palócbúcsú. Ez alkalommal, túl azon, hogy fellépnek különbözõ nemzetiségû hagyományõrzõ csoportok, a rendezvény nevéhez híven igyekeznek felvonultatni a nagy területen élõ palócság legszebb hagyományait.
Nógrád megye abban a szerencsés helyzetben van, hogy a néphagyományhoz köthetõ rendezvényeken túlmenõen is több olyan eseményre kerül sor évente ismétlõdõen, amely méltán állítja az országos, vagy a nemzetközi érdeklõdés homlokterébe régiónkat.

A Salgótarjáni Dixieland Fesztivál 1984-tõl kezdõdõen minden év májusában megrendezésre kerül. Ez a fesztivál a megyeszékhely legnagyobb, nemzetközileg is elismert és egyre híresebbé váló, évente ismétlõdõ eseménye. Ma már kijelenthetõ, hogy saját mûfajában Magyarország és Közép-Európa legrangosabb fesztiválja. Évek óta számon tartják Európa és a világ legjelentõsebb tradicionális jazz-eseményei között. A fesztiválnak nem csupán az adja meg az értékét, hogy a mûfaj legjelentõsebb hazai képviselõi töltik be a házigazda szerepét, vagy hogy neves külföldi együttesek és szólisták lépnek fel, hanem az is, hogy megõrizte a mûfaj legjellegzetesebb formáját: a jam-sessiont, vagyis az örömzenét. Salgótarján - függetlenül attól, hogy megyeszékhely -, kis város. Erre is tekintettel, a rendezvény nem törekszik a monumentalitásra. Sokkal inkább arra, hogy megõrizze az intim hangulatot, a muzsikusok és a közönség közvetlen kapcsolatát. Ennek köszönhetõen a rendezõk méltán büszkék arra, hogy Nógrád megye és a város Európa "legcsaládiasabb" dixieland fesztiváljának ad otthont. Ez egyben a legfõbb vonzerõ is, amelyet a fellépõ muzsikusok, a közönség és a zenei szakírók egyaránt megerõsítenek. Minden túlzás nélkül kijelenthetõ, hogy a mûfaj kedvelõi szerte Európában tudják: május elsõ hétvégéje egyet jelent a salgótarjáni jazz fesztivállal.
Itt kell megemlíteni, hogy a Nógrád Megyei Önkormányzat fenntartásában mûködõ balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Mûvészeti Iskola 1987-tõl folyamatosan szervezi és ad otthont a "Zene határok nélkül" nemzetközi muzsikustábornak, amely az utóbbi három évben, egyre több külföldi érdeklõdõ részvételével mûvészeti fesztivállá fejlõdött. A mûvészetek mellett napjainkban a sport az, amely a legtöbb embert képes megmozgatni. Nógrád megye két olyan jelentõs sportrendezvénnyel is büszkélkedhet, amely mára kiemelkedõ hírnévre tett szert.
Magyarország nem tartozik ugyan a nagy autógyártó országok közé, ám az autóssport hazánkban is megvetette lábát és egyre nagyobb teret hódít. Az országos ralibajnokság egyes futamai ma már több százezer embernek nyújtanak színvonalas szórakozást. Napjainkban a versenypályák szélén kígyózó sûrû embertömeg, s a versenyeken résztvevõ gyári autók, az azokat röpítõ versenyzõk bizonyítják, hogy a ma embere és a ma autóipara nem akar lemondani a sebesség varázsáról. S amennyiben az autóssportot a jövõben is olyan célkitûzések irányítják, amelyek valóban a mindennapi autózás érdekeit szolgálják, akkor továbbra is sokat köszönhetünk a sebesség megszállottjainak. Ezért vagyunk büszkék arra, hogy a honi rali-sport egyik fellegvára éppen Nógrád megye. A Salgótarján-környéki erdei és közutakon az autóssportnak, s azonban belül is a ralinak immár több, mint negyedszázados történelme van. Az elsõ említésre méltó "autós vetélkedõt" ugyanis a csehszlovák és a magyar újságírók közös versenyeként, Barátság Rali elnevezéssel 1972-ben rendezték e térségben. Jubileumot ünnepeltek 1999-ben a nagyhírû Salgó Rali rendezõi is, hiszen abban az évben huszonötödször rajtolt el a nógrádi megyeszékhelyrõl az országos ralibajnokság mezõnye. Megyénk mindenképpen egyik leglátványosabb sporteseménye minden évben ugyanarról szól: az autóssportok királynõjérõl a raliról, a félelmet nem ismerõ, megszállott versenyzõkrõl, az áldozatos munkára mindig kész rendezõkrõl és az olykor talán türelmetlen, néha kissé fegyelmezetlen, de mindenképpen sportszeretõ nézõkrõl.
A mára legjelentõsebb megyei sporteseménnyé fejlõdött Ugrógála pályafutása 1986-ban indult. Az ötlet alapja azt volt, hogy Salgótarján kiváló magasugró-hagyományokkal rendelkezik, hiszen itt születtek és versenyeztek többen is a magyar csúcstartók közül. Versenyeiket a stadionokban azonban kevés nézõ kísérte figyelemmel. Így merült fel, hogy az emberek közé kell vinni a magasugrást. A Magyarországon egyedülálló atlétikai látványosság Salgótarján Hild-érmes városközpontjában, a Karancs Szálló elõtti Fõ téren került megrendezésre. A várakozáson felüli közönségsikert folytatás követte, s azóta minden évben sor kerül a salgótarjáni Ugrógálára, amelyen férfi és nõi magas-, illetve rúdugrásban indulnak a versenyzõk. 1986 és 2000 között olyan világklasszis atléták látogattak el és versenyeztek itt, mint Szergej Bubka, Javier Sotomayor, Charles Austin, Vjacseszláv Voronyin,, Sztefka Kosztadinova, Makszim Taraszov, Daniela Bartová, Emma George, Elmarie Gerryts, Tatjána Grigorjeva. Itt nyújtott teljesítményeik az utóbbi évek olimpia-, világ- és Európa-bajnoki érmeihez is elegendõk lennének.
1996-ban a X. Jubileumi Ugrógálán Salgótarján városa PRO URBE kitûntetésben részesítette Gyulai Istvánt az IAAF fõtitkárát, a verseny fõvédnökét és Angyal János versenyigazgatót az Ugrógálának a város idegenforgalmi fejlesztésében és hírnevének növelésében kifejtett munkássága elismeréseként. Felmérések szerint a salgótarjáni ugrógálát az Eurosport és a Magyar Televízió közvetítéseinek révén az utóbbi öt évben több mint 200 millió nézõ látta. A rendezvény ma már híres sportesemény, idegenforgalmi látványosság, és egyidejûleg üzletemberek találkozója is. Az elõ- és utórendezvényeivel együtt egy hétig tartó gálának igen nagy a látogatottsága. A több ezres nézõközönség soraiban a hazai nézõkön túl megtalálhatók európai és tengerentúli turisták is. A sportprogram mellett a rendezõk lehetõséget biztosítanak vendégeiknek, hogy megismerkedhessenek Nógrád megye idegenforgalmi látványosságaival.
A gála 1999-ben új helyszínre költözött, a festõi szépségû, történelmi emlékekben és természeti látnivalókban gazdag 700 éves Somoskõi-vár szomszédságában felépült sportcentrumba. A Salgótarjántól mindössze 10 kilométerre lévõ Somoskõ Váralja Sportcentrumban ma már a korszerû mûanyag borítással készült pályán versenyezhetnek a világ legjobb atlétái.
Bár témájuk talán idegennek tûnik, turisztikai vonzatuk miatt meg kell említeni azokat a gazdasági témájú kiállításokat, vásárokat, amelyeket most már hagyományosan, minden évben megrendeznek Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón.

Legyen szó természeti vagy épített látványosságról, történelmi helyszínrõl, megtekintésre érdemes tárlatról, de akár izgalmasnak tûnõ rendezvényrõl, a látogató szempontjából minden esetben legfontosabb, hogy elérhetõ legyen: